Törpét vegyenek!

Emlékeznek még gyerekkorukból egy-egy kovácsoltvas kerítésre, amelynek rácsai mögül meg lehetett bámulni Hapcit és Tudort, a rendszerint mállott orrú, kopott sapkás, gipsz kertitörpét, a sziklakert tövében?

Én pontosan emlékszem egy ilyen kertitörpékkel felszerelt kertre Nyíregyháza kertvárosában, amit - kevésbé romantikus módon - a hetvenes évek elején Északi Alközpontnak hívtak. Alig hagytam magam onnan elráncigálni és nagyon szerettem volna legalább egy törpét. De beláttam - már 6 évesen is -, hogy ahhoz legalábbis kert kellene, a harmadik emeletre mégsem vihetem fel.

Lehet, hogy ezért öntött el a lelkesedés, amikor hallottam erről a házaspárról. Valahogy arra számítottam, hogy ők az utcán lófráló gyerekek lenyűgözésére fogtak hozzá a kertitörpe-gyártáshoz. De közelről nézve kiderült, nem egészen erről van szó.

(a férj)

- Tulajdonképpen ez a kertitörpe-készítés visszanyúlik 1991-92-be. Abban az időben elég sokszor megfordultam Nyugat-Európában, és mindig mondta a feleségem: ha látsz valahol egy szép kis kertitörpét, hozzál már nekem egyet! De hát mindig siettem, meg kisebb gondom nagyobb volt, annál, hogy törpét vegyek. Ahol meg beleakadtam, ott nagyon drága volt.

(a feleség)

- Miért volt szívügye a kertitörpe?

- Gyerekkoromban láttam a szomszédoknál. Igaz, hogy azok egy kicsit mogorvák voltak, de nekem nagyon tetszettek.

- És akkor azt kérte a férjétől, hogy minden út alkalmával, hogy legalább kertitörpét hozzon.

- Legalább egyet. De egyszer sem hozott.

(a férj)

- Utána mindig mondogatta nekem, „Te - azt mondja - miért nem csinálunk mi kertitörpét?” Egészen más jellegű munkát végeztem, autóbontásból éltünk. „Jaj - mondom - drágaságom, hagyjál már engem ezekkel a dolgokkal.” Rögtön a plafonon voltam, méghogy kertitörpét… Aztán mikor nehéz napjaim voltak azt mondtam: „pfú de unom ezt az egész ócskavasat!” Az az igazság, hogy 3 évvel ezelőtt már vegetálni kezdett a vállalkozásom. Láttam, hogy lépni kell és dönteni kellett: vagy az autóbontásban próbálok meg újítani, vagy valami más irányba indulok el. Hát én úgy döntöttem, hogy más irányba indulok. Így kezdődött el a kertitörpe-készítés.

(a feleség)

- Minden törpe anyagból készül?

- Először minden törpét anyagból mintázunk meg.

- Csak úgy rögtönzésszerűen vagy van valamilyen tervrajz hozzá?

(a férj)

- Nincs semmi. Megbeszéljük és akkor annak alapján próbáljuk… vagy ha van esetleg különleges igény, egyéni megrendelés, akkor annak úgy…

- Itt ez egy félkész ugye? Itt a hátulja nagyjából… nem, az eleje nagyjából kialakult, a hátulja az még nagyon egybe van. Mennyire nehéz művelet ez, egyáltalán hány órát kell egy törpét formázni ?

- Hát egyelőre elég sokat, mert nem megy olyan könnyen, mint ahogy ennek mennie kellene. Még olyan öt-hat óra.

- És utána mi következik?

(a feleség)

- Vagy két napig pihentetjük, aztán elővesszük, megint kitakarjuk, megnézzük, hogy mi a hiba rajta.

- Mennyi idő kell összesen egy teljesen kész törpéhez?

- Körülbelül harminc óra.

- És ketten kell hogy dolgozzanak rajta?

- Van amikor a fiam csinálja, van amikor én - mikor kinek van kedve hozzá.

- És egy nap hány törpét lehet megcsinálni - ha mondjuk van hozzá kedvük?

- Ha van kedvünk, megcsinálunk hármat, ha nincs kedvünk egyet sem.

(a férj)

- Az élet rákényszeríti az embert sok mindenre. Az első lépéseket szakemberek segítségével tettem meg, de rövid időn belül egyedül maradtam. Látnom kellett, hogy vagy megbirkózunk ezzel így családilag, vagy elfelejtem az egészet. Márpedig én nem akartam elfelejteni, mert akkor már több száz óra munkám volt benne. Bizonyos munkafolyamatokat láttam, és utána én ezeket elkezdtem próbálgatni. Csináltam, csináltam, éjjel-nappal csináltam, aztán utána az agyagozásnál volt a fennakadás.

- Ki formázta meg az első törpét?

(a feleség)

- Én, de nagyon sok időmbe telt. Nem hagyott nyugodni, éreztem valahol, hogy meg fogom tudni csinálni. A szemét azt egy napig csináltam. Az volt a legnehezebb. Nagyon sok vakon maradt, nem volt szeme, mindig összegyúrtam, próbálgattam.

- Mi adott erőt meg hitet, hogy nem adták fel azok után sem, hogy nem úgy alakult a törpeforma, ahogyan szerették volna?

- Nem vagyunk olyan emberek, akik feladják, megpróbáltuk. Minél jobban mondták, hogy nem fog menni, mi annál jobban és… ez adott erőt tulajdonképpen, hogy akkor is megmutatjuk, ha vért izzadva, akkor is.

- Sokan megpróbálták erről lebeszélni Önöket?

- Nyíregyházán vagy az ismeretségemben nem volt öt ember, aki hitt volna benne. De engem ez különösképpen nem zavart, mert én tudtam, hogy mit akarok, én tudtam azt, hogy valahol mindenki egy kicsit kötődik a törpékhez, szeretik a törpéket. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka, hogy Magyarországon megdöbbennek azon, hogy valaki kertitörpe-készítő. És akkor rájöttem arra: tulajdonképpen semmi problémája nincs senkinek a törpékkel. Hanem a giccs utálata, amit az általános iskolában tanultunk, megmaradt mindenkiben. Klasszikus példa a kertitörpe, matrjoskababa, pedig közkedvelt szovjet dísztárgy volt, hordták Moszkvából, Odesszából, meg mit tudom én honnan. A magyar ember semmivel sem más, mint a német vagy az amerikai. A világon mindenhol divat, még Afrikában is gyártják, hát Magyarországon miért ne fogadhatnák el? Az intimcenterek és peep-show-k világában nem hiszem, hogy valamiféle értékrendet ez megváltoztathatna. Akinek tetszik, megveszi, akinek nem tetszik, nem veszi meg.

Ezek már a kiöntött törpék, most ezeket szárítom itt a medence szélén. Hát ezekből egy olyan hónap múlva lesz törpe.

- Ez enyhén szólva sem kertitörpe jellegű. Ez micsoda?

- Ez a Nyíregyházi Városi Televízió egyik közkedvelt riportere és van egy kívánságműsora.

- Megmintáztatta magát?

- Nem, hanem én csináltam a kívánságműsorukba.

- Kicsit mintha magát is megmosolyogná. Nem?

- Hát ez az egész vállalkozás mosolyra fakaszt mindenkit. De örülök neki, hát inkább nevessenek ezen, mint sírjanak, mert akkor…

- Nagy szerencse, hogy a család jó része ügyes kezű. A fia, lánya, felesége.

- Ez nem szerencse kérdése, hanem huszonhárom éve együtt van a család.

- Csak azt ne mondja, hogy aszerint választotta az asszonyt, hogy ügyes kezű-e, alkalmas-e a kertitörpe-készítésre…

- Nem, nem. Huszonhárom éve normális családi életet élünk és ennek eredménye.

- Mi hitette el Önökkel, hogy kertitörpe-készítésből ma Magyarországon majd meg lehet élni?

- Végeztem számításokat. Kiszámoltam először, hogy Nyíregyházán hány kertes ház van. Kiszámoltam, hogy mennyi van megyei szinten, utána országos szinten az egészet kiszámoltam, feldolgoztam, napokig.

- Várjon, ez azért ennél részletesebben érdekel: mondjuk Nyíregyházán tudta, hogy hány kertes ház van, beszerezte az adatokat?

- Igen. Nyíregyházán számoltam olyan öt-hatezer darab.

- Öt-hatezer ház, ha mindegyikbe vesznek egyet vagy kettőt…

- Nem, én úgy számoltam, hogy ha minden tizedikbe vesznek.

- Az akkor 500-600 kertitörpe csak a városba. Ugyanez megyei méretekben?

- Fel vagyunk készülve arra, hogy egy törpegyárat bármikor beindítsunk.

- Odáig jutottak, hogy már törpegyárban gondolkodnak?

- Igen, addig jutottunk. Három év munkája alatt eljutottunk oda, hogy a mínuszból fel tudtuk hozni a mérleg nyelvét a nullára. Egy hajszál kell és szabad a pálya.

(a feleség)

- A festés is teljesen spontán, tehát semmit sem terveznek meg?

- Valamikor igen, valamikor van egy álmom, azt csinálom meg.

- Akkor kiéli itt magát rendesen!

- Én ki! Festeni nagyon szeretek. Képes vagyok átfesteni ha nem passzol a szín.

- Vannak tipikus kertitörpe színek? Ami hagyományosnak számít?

- Igen van. A piros. Pirossal nagyon szeretik a vevők is.

- Azt észrevettem, hogy az Önök törpéi javarészt mosolygósak.

- Lehet, hogy belőlünk fakad, hogy mosolyogjanak, hogy vidámak legyenek. Nem vagyunk egy szomorú típusú család. Azt szeretjük, ha ők is vidámak és mosolyognak.

- Volt már hogy álmában a törpék életre keltek?

- Egyszer gondoltam rájuk, hogy megindulnak a felüljárón a Debreceni utcán, mint egy kis hadsereg. Velük fekszem, velük ébredek, szeretem őket nagyon.

- Mégiscsak igaza volt, amikor férjétől jó néhány évvel ezelőtt kertitörpét kért. Nyilván Ön már érzett valamit ebből a későbbi vállalkozásból, nem?

- Valószínű, de ezért sose gondoltam volna, hogy nekem ilyen lehetőségem lesz, hogy én ezt csinálhatom, amire mindig vágytam valahol tudat alatt. Úgy, hogy negyvennégy évesen kezdtem el! Nagyon szeretem csinálni, engem nagyon pihentet, kikapcsol, nagyon szeretek velük foglalkozni. Nem is szoktam beszélgetni ilyenkor, zavar, hogy valaki leül mellém és akkor…

- Bocsánat. Bocsánat.

- Ha dolgozom, feltart, mert akkor nem tudok rájuk összpontosítani. Most bepirosítom a fülét. Jön a tél, most már mind fázni fog.

- Egyet áruljon el: amikor egyedül itt festeget, azért beszél hozzájuk…

- Igen.

- Miket szokott mondani?

- Hát, hogy „mi lenne jó rajtad, egy kis gombát festek rád vagy egy napot. Na, mi állna jól neked? - forgatom, nézegetem, hát ilyeneket. Jó viszonyban vagyok velük.

- És mennyire igazolja számításukat az érdeklődés, mennyire intenzív az érdeklődés kertitörpék iránt ma Magyarországon?

- Az igazságot megvallva átütő üzleti sikereink még nincsenek, de meggyőződésem, hogy jó úton járunk.

Fiatalok veszik és idősebbek. A mi korosztályunk inkább az, aki óckodik tőle, a 30-40 évesek. De úgy látom, hogy ők is egyre jobban elfogadják. A fiatalokban nincs semmi előítélete, sem az idősekben.

(egy törpatulajdonos)

- Eleinte ellenszenvvel viseltettem iránta, mert valahogy a régi rendszer, a háború utáni rendszer kikiáltotta giccsnek.

- A kertitörpéket.

- Igen, de különösebb magyarázatot nem fűzött hozzá. Azt is el kell mondani, hogy a régi törpék nem így néztek ki. Ezek lényegesen színesebbek, változatosabbak és tetszetősebbek.

- Elsőre meglátta és rögtön beléjük is szeretett?

- Azt nem mondom. Mi ezt az első törpét ajándékba kaptuk. Egy kicsit viszolyogva, de azért kitettük ide a ház elé. És vártuk a reakciókat.

- Tartottak a szomszédok megvetésétől?

- Igen, hogy esetleg nevetség tárgyává válunk. Egy kertitörpét kitenni a ház elé ma, a modern időkben… Nem így történt, sőt gyerekek részéről igen-igen nagy tetszésnyilvánítást aratott a törpe. Egy alkalommal mikor ezt az első törpénket elvittük átfesteni…

- Miért, amit kaptak ajándékba annak nem tetszett a színe?

- Láttunk szebbet, méghozzá ezt a sárga alapon piros szamócás ruhást.

- Ez tényleg szép.

- Eredetileg egy halványlila köntös és egy hálósapka volt rajta. Odáig nem jutok el, hogy én megszemélyesítsem, emberi tulajdonságokkal felruházzam őket vagy beszélgessek velük, sőt, remélem nem is fogok. A törpebarátság az megmaradt ezen a szinten.

(a férj)

- Hallom, hogy külföldről is van érdeklődés? Vagy volt. Nem is kevés.

- Hát tulajdonképpen büszkén mondhatom, hogy Ausztria egyik legszebb játékparkja a mi törpéinkkel van berendezve.

- Igen? Másfajta törpét rendelnek a külföldiek és más kell a hazai piacra?

- Nem. A mi törpéink tetszenek mindenkinek.

Csinálunk reklámfigurákat és arcképről, fényképről is másolunk le arcokat, ez egy egészen új dolog.

- Jól értem? A törpék valóságos emberek valóságos arcait fogják tükrözni?

(a feleség)

- Igen. Egy jó fénykép kell hozzá, egy profil, szemből egy kép, és akkor meg tudjuk csinálni.

- Erre is van igény?

- Erre van igazán!

Negyvennégy évesek vagyunk és talán ez a vállalkozás volt az életünkben a kihívás. Soha nem csináltunk ilyesmit. Ez az utolsó, mikor meg tudjuk magunknak mutatni, hogy mire vagyunk képesek.

(a férj)

- Nekem a hit adta az erőt. Az hogy hittem benne: nem létezik, hogy ezt Magyarországon ne fogadják el.

(a feleség)

- Friderikusz úr, lenne a számára egy kis meglepetésünk, remélem szívesen fogja fogadni.

- Én nagyon szívesen fogadom minél nagyobb mennyiségben a törpéket.

- Megpróbáltuk Önt megmintázni, kicsit játékosan.

- Ez én lennék?

- Ez Ön.

- De aranyos! Nagyon köszönöm, most már csak helyet kell hozzá találnom. Köszönöm szépen. És sok sikert!

Azt külön szeretem, hogy Vargáék személyre szabott törpéket is szállítanak megrendelésre vagy kedveskedésből. A rám hasonlító példány különösen jól sikerült. Egyelőre a teraszon tartom és néha eszembe jut róla, hogy komoly piacfelmérés, megvalósíthatósági tanulmányok és a kisvállalkozással járó összes nyűg ott van emögött a gipsz-Friderikusz mögött. És őszintén drukkolok, hogy társai olyan ütemben szaporodhassanak, ahogy ezt a rokonszenves Vargáék eltervezték…

a lap tetejére