Vannak, akik állítják, a forgatás egyfajta varázslat: egy mikrofonnal és kamerával megírt történet, egy képekkel elmesélt kis világ születésének pillanata. Persze nem kell hozzá szaktudónak lenni, hogy rájöjjünk, a felvétel elkészítése egy folyamat - a kívülállók számára mindenképp leglátványosabb - része. Valahol félúton áll a szerkesztő első telefonja és a vágás utolsó mozzanata között, de mindenképp sorsdöntő fejezet: a szereplők ekkor mutatják meg magukat. S mindez talán sehol sem annyira helyénvaló, mint "Az én mozim" forgatására: itt ugyanis a mindennapokban élő hús-vér valódi emberek vallanak életük kis csodáiról, esetleg nagy tragédiákról. S be kell látnunk, nincsenek könnyű helyzetben: kamerák, lámpák "alakítják át" otthonukat. Az őszinte, megnyílásra alkalmas meghitt hangulat megteremtésének - az ismert körülmények között nem könnyű - feladata a riporterre, Friderikuszra hárul.

 

Persze a területükön kivétel nélkül legtekintélyesebb szakemberekből verbuvált csapat helyzete sem egyszerű: nem egyszer már hajnali ötkor indulásra készek, hogy azután gyakran éjfélig meg sem állva teljesítsék az aznapra előírtakat: a feszített tempójú munkát egy szinte percre beosztott forgatási terv határozza meg. "Az én mozim folytatódik..." első TV2-s évadjában előfordult, hogy a nem kis feltűnést keltő több gépkocsival mozgó stáb egy nap alatt is több száz kilométert tett meg, egy film kedvéért felkeresve az ország legeldugottabb zugait. A műsor alapvető célja ugyanis, hogy az életet a hősei által megélt maga valóságában mutassa be: tehát, ha a főszereplő még télvíz idején is a hajnali jeges szélben fut a gáton, akkor a stáb sem húzódhat be forró teák társaságában egy meleg zug menedékébe. Ott kell a kamerák mögött állni, ha a lovaiért élő fiú reggel hatkor hajtja ki szeretett állatait a legelőre, amikor a szükségében külön munkákat vállaló áldozatos életű anya fél hétkor ad reggelit zseni fiának.

 

A nem hétköznapi forgatási helyszínek is próbára teszik a profi stábot: legyen az egy világtól elzárt völgyben meghúzódó tanya, az ország legszigorúbban őrzött - és a legveszélyesebb bűnözőkkel zsúfolt - börtöne, titkos katonai objektum, vagy a Népstadion gyepe: mind rendhagyóvá, felejthetetlenné teszik ezeket a filmeket.

 

És egy a nézők által nem tudható részlet: maguk a stábtagok között is vitatéma az interjúk tárgya, a szereplők képviselte nézet - egy kis bizonyíték arra, mennyire gondolatébresztők is ezek a történetek. De ami a legfontosabb, mindannyiuk számára egyértelmű: Az én mozimban nem csupán "sztorikról" van szó, hanem életekről és azokat megélő emberekről - senkitől el nem vitatható sikerekről, sorsokat megfordító kudarcokról, mindent átható tiszta érzésekről.

 

Az én mozim "megköveteli" magától azt "luxust", hogy témáit két kamerával forgassa - gondosan ábrázolva minden mozzanatot -, hogy ezek a filmek valódi mozik lehessenek. A legnagyobb érték, a tehetséges, és az ügyért lelkes szakembereken túl óriási lámpapark, a legmodernebb kameramozgató szerkezetek adják a technikai hátterét annak a produkciónak, ami hadat üzen a könnyelmű, részleteket elnagyoló televíziózásnak.

 

 

 

A Mindendáron c. film forgatásán készült képek
A Bapu mackó és Brumka c. film forgatásán készült képek
A Mathias, a hős pilóta c. film forgatásán készült képek

  a lap tetejére


Vissza a nyitólapra