AZ ÚJSÁGÍRÁS NOBEL-DÍJA: A PULITZER-DÍJ

Edna Buchanan miami rendőrségi tudósító, amikor megtudta, hogy elnyerte a Pulitzer-díjat, egyből fölhívta telefonon a barátnőjét. "És mikor utazol Stockholmba?"- kérdezte a hölgy, aki szentül meg volt róla győződve, hogy a Pulitzer-díj és a Nobel díj ugyanaz.

Tulajdonképpen nem tévedett nagyot: Pulitzer-díjasnak lenni egyfajta "nemesi" cím az amerikai sajtóban és szépirodalomban egyaránt.

Joseph Pulitzer (1847-1911), akit a modern amerikai sajtó atyjaként tartanak számon, végrendeletében kétmillió dollárt hagyományozott a híres New-York-i Columbia Egyetemre, azzal a kikötéssel, hogy az összegből létrehozzák az egyetem újságíró fakultását. A pénz egy részét - félmillió dollárt - pedig a róla elnevezett díj alaptőkéjébe kell fektetniük. Az alapítványtevőnek az volt a kívánsága, hogy először nyíljon meg és működjön eredményesen az újságírás tanszék, s csak azután kezdjék kiosztani a díjakat.

Így is történt. A Columbia University Graduate School of Journalism 1912-ben nyitotta meg kapuit, a díjat pedig először 1917-ben ítélték oda. A díjkiosztó minden májusban az amerikai szellemi élet egyik legfontosabb eseménye, pedig sosem jár nagy ceremóniával. Évekig csak odatelefonáltak a Columbiáról egy-egy szerkesztőségbe és közölték az újsággal, hogy ez és ez a munkatársa Pulitzer-díjat kapott ezért és ezért az anyagáért. A díjat pedig utólag postázták. De még ma sem tartanak ünnepi szónoklatokat: az illető csupán kezet szorít az egyetem rektorával.

A Pulitzer-díj kezelője maga az újságíróiskola. A díj odaítéléséről az egyetem kuratóriuma dönt. A zsűriben részt venni nagy megtiszteltetés, nem díjazzák semmivel. Az alapító végakaratát egyvalamiben nem hajtotta végre aggályosan az amerikai újságíró-társadalom: a zsűriben csak újságírók szavazhatnak.. S hiába alapkövetelmény a szakmai tekintély és a feddhetetlenség: a krónikások följegyezték, hogy 25 évig, amíg Kent Cooper az Associated Press hírügynökségtől ott ült a zsűriben, addig a rivális United Press egyetlen Pulitzert sem nyert. Az AP viszont tizennégyet.

Kezdetben nem volt túl nagy az érdeklődés: 1917-ben mindössze 19 pályázatot kellett elbírálniuk. Mostanában sok százat néz át az előzsűri, és több tucatból választ maga a díjkiosztó testület.

Nehezen hihető, de a Pulitzer-díj presztízsdíj, az erkölcsi és szakmai elismerésen kívül pénz nem sok jut a nyerteseknek. Csak a nyolcvanas évek második felében emelték föl a díjjal járó összeget ezer dollárról háromezer dollárra. A kitüntettek ezen kívül legfeljebb fizetésemelést vagy óraszámcsökkentést kapnak a munkahelyükön.

A díjat 14 kategóriában osztják ki: nyolcat a sajtó, ötöt a szépirodalom és egyet a zene területén. Az újságírók közül nemcsak riporter és vezércikkíró, hanem fotóriporter és karikaturista is lehet díjazott. Külön kategóriája van az országos és a helyi ügyek - szakmailag kiváló és a közérdeket szolgáló - tárgyalásának: a The Washington Post a Watergate-botrány leleplezéséért éppúgy Pulitzer-díjat kapott, mint a Lexington Herald-Lader a helybéli kosárlabdacsapat bundaügyeinek felderítéséért. Az irodalmi díjak amerikai szerzők amerikai tárgyú műveit jutalmazzák, a zeneművészeti Pulitzer is csak amerikai komponisták eredeti alkotásaiért adható. A díjazottak között a szakma olyan kiválóságai szerepelnek, mint Walter Lippman, Harrison Salisbury, James Reston (a sajtóban), illetve Hemingway, Steinbeck, Tennessee Williams és William Faulkner (a szépirodalomban). Az amerikai irodalom olyan nagyságai, mint Dreiser, Scott Fitgerald, Dos Passos vagy Saul Bellow azonban lemaradtak a listáról. Sinclair Lewis pedig nem volt hajlandó átvenni a díjat.

Visszaadni is csak egyvalaki kényszerült: 1981-ben a The Washington Post újságírónője Janet Cooke, mert bebizonyosodott, hogy hatásos riportsorozatának főszereplőjét, egy kábítószerfüggő kisfiút ő találta ki.

Ez azonban a kivétel, amely erősíti a szabályt. A Pulitzer-díj máig őrzi nemcsak szakmai, de erkölcsi presztízsét is, hűen alapítója szelleméhez. Pulitzer József egyik sokat hangoztatott jelmondata szerint ugyanis "a világon a legnagyobb morális hajtóerő a nyilvánosság".

Pulitzer József
Fejezetek a Pulitzer-díj történetéből
Joseph Pulitzer-emlékdíjasok 1991-1999
A Pulitzer-díj hivatalos honlapja (angol)

a lap tetejére


Vissza a nyitólapra






"...Rádió- és tv-riportok, szerkesztői, műsorvezetői tevékenység: Friderikusz Sándor..."

















"...Kezdetben nem volt túl nagy az érdeklődés..."