Hogyan készül Friderikusz: Az én mozim folytatódik...?

Friderikusz Sándor - akinek műsorait, megjelenéseit rajongói, de méginkább kritikusai naponta mérik, ellenőrzik - sokéves tartozását egyenlíti ki, amikor újra megnyitja "Az én mozim" pár éve bezárt kapuit. A Pulitzer-díjas tévés leginkább magának tartozott ezzel - Friderikusz visszatért igazi műfajához. Az én mozim újra megnyílik a multiplexek és a bulvártelevíziózás korában, hogy soha meg nem kérdőjelezhető értékeknek állítson emléket, de leginkább az azokat képviselő embereknek; hétköznapi hősök nem feltétlenül hétköznapi történeteinek.

Akik nyomon követték Friderikusz tevékenységét, megszokhatták, hogy egy-egy új műsora beindulását többhónapos előkészítés előzi meg. Talán minden eddiginél igazabb ez Friderikusz: Az én mozim folytatódik... esetében. Az újraindult sorozat szerkesztői-nyomozói munkája még a nyár első napjaiban elkezdődött. Friderikusz majd kilencven történetet mesélt el az első stábértekezleteken (és még vagy kétszáz pihen jegyzetekben, évek folyamán összegyűjtött cikkekben, dokumentumokban), amelyek nyomába népes szerkesztői gárda eredt, hogy felkutasson minden fő- és mellékszereplőt, megtaláljon eltűnt személyeket, felderítsen régen elfeledett eseményeket, utánajárjon, hogy az elmondottakból mennyi a valóság, és mennyi az elfogódott megszólalók teremtette képzelet. Minden szálat végig kellett járni, hogy a teljes és hiteles kép összeálljon. Tulajdonosaik számára mérhetetlen értékű fotók, újságcikkek, megrázó video- és tévéfelvételek kerültek elő, kézzelfoghatóbbá téve az elmondottakat. Természetesen soha el nem felejtve azt, hogy nem csupán témák, történetek várnak felfedezésre, - hanem az emberek is. Ha ma megkérdezik Friderikuszt, kivétel nélkül el tudja mondani, hogy melyik történetben mi a szép, a kilencven témában mi az a motívum, ami valamennyiünknek tanulságul szolgálhat.

Végül egy-másfél hónapos kutatás, telefonok százai, előinterjúk tucatjai kellenek ahhoz, hogy kibontakozzék a teljes történet: a szerkesztő az, aki előbányássza az anyagot, amiből azután Friderikusz faragja ki az alkotást.

A forgatások szervezésére is hasonló precizitás jellemző. A tucatnyi közreműködő, a legprofibb szakemberekből álló stáb részére is lenyűgöző a forgatási napok előkészítettsége. A kora hajnalban induló munkának minden perce, minden mozzanata be van osztva, meg van tervezve. A képi feldolgozás mívességéért a legnevesebb operatőrök felelnek, a hangmérnökök gondoskodnak arról, hogy a legzajosabb helyszínen is megvalósulhasson a felvétel. Az ország egyik legprofibb beszélgetőpartnerének pedig veleszületett érdeklődése, a háttérben meghúzódó érzelmi motívumokra érzékenyen reagáló őszinte figyelme teszi lehetővé, hogy a leggátlásosabb szereplők is megnyíljanak, legbensőbb titkaikat úgy fogalmazzák meg, ahogy talán még addig soha. Ekkor nyilvánul meg Friderikusz közvetlen embersége, ahogy hosszan beszélget a felvételen kívül is a riportalanyokkal, családtagjaikkal, vagy éppen a falubeliekkel, és szívesen fogadja el a ház asszonya által sütött almás rétest, a stáb részére készített jóféle ebédet. A forgatások nem látható, rövid lélegzetvételt, megnyugvást jelentő emberi pillanatai ezek.

Magyarországon még kevéssé jellemző az a munka minden részletére maximálisan koncentráló alaposság, ami végigkíséri egy-egy film elkészültét. Jellemző adalék, hogy egy kb. 15-20 perces film elkészítéséhez mintegy 16-18 órányi nyersanyagot forgat a stáb, s ha egész műsort betöltő mozi készül, nem ritka a négy napos forgatás sem. A vágás 30-40 órát jelent: átvirrasztott éjszakákat, a legtökéletesebb megoldások, a legodaillőbb zenék megtalálását. Nem ritka, hogy a helyszínek eléréséhez, a szereplők megszólaltatásához több száz kilométernyi autóút vezet, sőt előfordult már, hogy a forgatócsoport mintegy 800 km-t tett meg egy nap alatt. Időnként azért a szerencse is besegít: előfordult már, hogy egy szereplő, akiről a stáb csak pár napja szerzett tudomást, éppen a forgatás ideje alatt látogatott Magyarországra - tizenkilenc év óta először és rögtön elvállalta a felvételt. A riportok helyszínei sem mindennapiak: Friderikusz Sándor megjelenése a szegedi Csillagbörtönben, vagy a határszéli kis nyírségi faluban is nagy feltűnést keltett, de az üres Népstadion pályájának közepén sem készül mindennap interjú. A műsor beköszöntőjének helyszíne pedig általában egy klasszikus szépségű terem, amely megfelelő keretet ad a filmek hangulatához. A felvétel körülményei ekkor egy nagyjátékfilm forgatására emlékeztetnek: mintegy negyven fős stáb készíti elő az alig pár perces összekötő szövegeket is.

A munka minden alapossága, a hosszú felkészülés, az időt és energiát nem sajnáló feldolgozás egyetlen célt szolgál, hogy olyan alkotások kerüljenek a képernyőre, amelyek híven ábrázolják a körülöttünk élő emberek küzdelmeit, érzéseit, álmait - olyan filmek, amelyekre büszke lehet Friderikusz és csapata, és amelyeknek méltó helye lesz a Friderikusz: Az én mozim folytatódik... című műsorsorozat.

a lap tetejére


Vissza a nyitólapra



"...egy-egy új műsora beindulását többhónapos előkészítés előzi meg..."

















"...valamennyiünknek tanulságul szolgálhat..."


















"...maximálisan koncentráló alaposság..."


















"...a hosszú felkészülés..."