AMIKOR A NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCS FEGYVERT SZÁLLÍT

(Alfonso Chardy)

1980-ban az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa megtiltotta Reagan kormányzatának a sandinista hatalom ellen harcoló nicuagarai „kontrák” katonai és pénzügyi segélyezését. A Nemzetbiztonsági Tanács azonban az elnök jóváhagyásával kijátszotta a törvényhozókat: az úgynevezett „Irán-kontra ügy” az évtized botránya lett, és felgöngyölítőjének, a Miami Herald újságírójának, Alfonso Chardy-nak 1988-ban meghozta a Pulitzer-díjat.

A mexikói származású Chardy már évek óta a lap közép-amerikai tudósítója volt, amikor 1985-ben elkezdett foglalkozni a témával. Jó kapcsolatai voltak a kontrák soraiban, és jó véleménye volt a sandinistákról, akiknek a győzelméről annak idején a helyszínről tudósított. Létrehozott egy riporteri csapatot, amely részletesen földerítette, és megírta egy cikksorozatban a Nemzetbiztonsági Tanács viselt dolgait a nicuagarai kontrák illegális támogatása ügyében.

A közvélemény máig nincs tisztába azzal, hogy a kontrákat meg az őket támogató kubai emigráns helikopterpilótákat és egyéb segédszemélyzetet Oliver North alezredes irodája szervezte titkos hadsereggé, és bízta meg konkrét feladatokkal, a nyílt katonai támadásoktól kezdve a merényletekig és a szabotázsakciókig. Az egész ügyet a CIA korábbi igazgatója, az Államok alelnöke, egy bizonyos George Bush felügyelte.

Azt viszont Chardy-ék nem tudták, honnan van minderre pénz: erre csak később derült fény. A Nemzetbiztonsági Tanács jó áron titokban fegyvert adott el Iránnak, akkoriban, amikor iráni támogatással működő libanoni csoportok amerikai túszokat ejtettek foglyul. A csak „terrorista Iránként” emlegetett államot amerikai tisztviselők látták el fegyverrel saját törvényhozóik szándéka és határozataik ellenére, az alelnök felügyelete alatt… Ez a hír méltán kavarhatott volna botrányt. Ám ennek a legfelsőbb szinten irányított illegális tevékenységnek a leleplezéséhez kevésnek bizonyult a gondos újságírói munka. Botrány csak akkor keveredett, amikor a befolyásosabb napilapok – a New York Times és a Washington Post mellett - az országos televízióhálózatok is felkapták a témát.

Chardy erről azt mondja: „Az amerikaiak nem sokat olvasnak, nem úgy, mint a latin-amerikaiak, akik, ha tudnak olvasni, nagyon sokat olvasnak, és csakugyan olvassák az újságokat. Ma az Egyesült Államokban mindenki ismeri Oliver North vagy titkárnője, Fawn Hall nevét, de nem az én cikkemből. Hanem mert Fawn Hall George Michaellel randevúzott, és az esti tv-s show-műsorok foglalkoztak velük”.

Így az amerikai sajtótörténet egyik legfényesebb cikksorozatának csak a Pulitzer-díj adta meg az igazi elismerést. Csak a díj átadása után figyeltek fel rá, hogy az „Irán-kontra botrány” felderítésében ki volt az igazi főszereplő.

Pulitzer József
Fejezetek a Pulitzer-díj történetéből
Joseph Pulitzer-emlékdíjasok 1991-1999

a lap tetejére


Vissza a nyitólapra



"...csak a Pulitzer-díj adta meg az igazi elismerést..."




"...Ezekből idézünk most fel néhányat..."