Osztálytalálkozó - 13. műsor

2000. április 27. csütörtök 20.00

Stahl Judit és Friderikusz Sándor

Nos, az "Osztálytalálkozó" utolsó adása is bekövetkezett. Egy fárasztó, de nagyszerű hangulatú évadzáró műsorában az egyik fővendég maga Friderikusz Sándor, a másik pedig a tv2 "Tények" műsorának népszerű vezetője, Stahl Judit. S mert a műsor nem lehet teljes osztályfőnök nélkül, e pozíciót ezúttal Stahl Judit kedves kollégája, Pálffy István tölti be.

Már a műsor előkészítése sem volt mindennapi: a szerkesztők semmiképpen nem akarták, hogy Friderikusz tudomást szerezzen a számára kitalált vizsgafeladatokról, játékokról, kellékekről, a meghívandó meglepetés-vendégekről. Volt hát nagy titkolózás, suttyomban telefonálgatás heteken keresztül a szerkesztőségben; Sándor nem tudott úgy belépni, hogy valaki ne hallgatott volna el azonnal, talpig vörösödve zavarában. De mindhiába próbálta firtatni a titkokat, a számára a forgatás pillanatáig semmi meglepetés nem derült ki.

A rendhagyó műsor ezúttal is a szokásos módon, a két fővendég életrajz-filmjével kezdődik. Friderikusz és Stahl színpadra érkezését követően Pálffyt is bevonva hármasban beszélgetnek, gyerekkori fotókat nézegetnek, anekdotáznak. Majd a "Felvételi vizsga" következik, amelynél Friderikusz eddig még nem tapasztalt módszert választ a nézőtéren ülő egykori osztálytársai megtalálására: egyszerűen felállít négy komplett sort, mindenkit lehív a színpadra, és e "merítésből" érdekes módon csaknem ugyanannyi osztálytársat talál, mint a hagyományos módszerrel, egyenként válogató Stahl. De az a néhány főnyi mínusz mégiscsak azt jelenti, hogy ezúttal Sándor kapja az arcára azt az elégtelent, amit ez idáig ő osztogatott a felvételin leszereplő vendégeknek.

Friderikusz már zsenge korában kívánkozott a színpad felé. Egyszer kicsi gyerekként a nyíregyházi szabadtéri színpadon jutott mikrofonhoz, ahol azt csak székre állva érte el, s így énekelt a nézőknek. Most erre emlékezvén következik a számára az "Ének vizsga": különféle jellegzetes kellékek alapján osztálytársai segítségével kell ismert dalokat kitalálnia, majd székre állva, egy állványos mikrofon előtt elénekelnie. Sándor helyt áll: a kalapból azonnal helyesen asszociál Honthy Hannára, és már szól is a "Hajmási Péter, Hajmási Pál"; a játékok egyértelműen Kovács Kati "Nem leszek a játékszered" dalára utalnak, a baba és a mini zongora Koós János közismert slágerét idézi, a fagyitölcsérről Zalatnay "Tölcsért csinálok a kezemből" ismert refrénje jut Friderikuszék eszébe, a csengő pedig - némi áttétellel - "Bimbam" Terire, azaz Harangozó Terire emlékezteti az osztályt. Végül - a legnagyobb "csavarral" - egy Rama margarin és egy képkeret marad az asztalon. De a leleményes Friderikusz osztály ebből is rájön, hogy ez csakis a "rámája", vagyis Afric Simone "Ramaya" című legendás slágere lehet. Sándor el is énekli az ismert sorokat, mígnem hirtelen a színpadon terem maga Afric Simone, aki bár már 60 éves is elmúlt, hihetetlen fiatalos lendülettel táncolja körbe a színpadot, s mindenki döbbenetére még spárgába is leereszkedik. Az egész stúdióban forró a hangulat, a lábak ritmusra dobognak, az osztályok tagjai fergeteges táncot ropnak a "Ramaya" dallamára.

Mind Friderikusz, mind Stahl kiskora óta kacérkodott a riporteri mesterséggel; mindketten előszeretettel játszottak interjúsdit, vagy híreket szerkesztettek. Ez utóbbi készségüket próbálja a következő "Publicisztika vizsga". Egy-egy teknőben üvegpalackok himbálóznak, amelyekben papírdarabra írt üzenetek olvashatók, ám a szavak többsége már leázott a vízben. Fővendégeinknek e szótöredékekből megadott tematikában híreket kell kreálniuk egy berendezett hírolvasó stúdióban. A palackposta kifejezéseinek írói pajzán kedvükben lehettek, így a Stahl-Friderikusz páros által alkotott hírek némiképpen erotikus áthallásúra sikerednek, a közönség nagy derültségére.

Stahl diákkorában rövid ideig szorgalmasan látogatott egy jazzbalett-termet, igaz, kevéssé a mozgásvágy okán, mint inkább azért, mert egy táncrajongó potenciális vetélytársnőjét kívánta szemmel tartani. Mindenesetre a következő, "Tánc vizsga" felméri, mennyi lépéskombinációt sikerült elsajátítania a balettórák során. Egy profi tánccsoport és egy vérbeli koreográfus érkezik a színpadra, ahol éppen a "Mindhalálig zene" című darab táncosválogatása zajlik. Stahl is beáll a táncosok közé, akik nagy igyekezettel próbálnak megfelelni a szigorú tekintetű koreográfusnak. A táncmester azonban egymás után szelektálja a táncosokat, s ők csalódottan veszik tudomásul, hogy kevesek voltak e megmérettetéshez. A jó mozgású Stahl azonban minden mozdulatkombinációban remekel, így végül ő választtatik ki a főszerepre, mint amiképpen ez az életben is sokszor megesik vele, igaz, más műfajban.

Pálffy eztán Friderikuszhoz fordul, és a mindmáig emlékezetes nyíregyházi iskolakirándulásokat idézik fel, amikor az egész gimnázium felült egy különvonatra, s így járták be évről évre Magyarország jellegzetes régióit. E vidám túrák külön élményt is jelentettek a Friderikusz osztálynak: minden adandó alkalommal táncra perdültek, és sajátságos stílusban, harsány énekszóval kísérve előadták a "Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccaccáré" refrénű dalt. Rögvest be is mutatják a színpadon: Friderikuszba belekarolnak társnői, Pálffyt is közrefogják, és ropnak-dalolnak egyet a színpadon. Végszóra megérkezik a kedvelt dal előadója, Voith Ági is, és elénekli a haccárét, tovább emelve ezáltal a meglévő vidámságot.

Pálffy kérdései nyomán kiderül, hogy Friderikusznak remekül ment az idegen nyelvek tanulása, olyannyira, hogy oroszból a megyei tanulmányi verseny harmadik helyezését is elnyerte. Most az "Idegen nyelv vizsga" következik a számára, amelynek során nem annyira az ő nyelvtanulási készségét kell bizonyítania, hanem inkább azt, hogy mennyire szuggesztív. A színpadra egy hamisítatlan kínai família érkezik: apuka, anyuka, kisgyerek, akik egyáltalán nem tudnak magyarul. Friderikusznak három különböző, szegedi dialektusban hangzó mondatot kell megtanítania a család tagjaival: "Eszöm a szádat, bogaram!", "Aki nem lép egyszörre, egyszörre lesz megvörve!", végül "Tégöd vár a papírgyár!". Szegény családtagok megfeszített figyelemmel próbálják a kifejezéseket memorizálni, és a számukra vadidegen magyar hangzásvilágot utánozni. Ám jó humorúak lévén ők is kitűnően szórakoznak önnönmaguk kísérletein, amiképpen a közönség is tapssal díjazza próbálkozásukat.

Jó apropó az iménti játék arra, hogy Friderikusz egykori kedvelt orosz tanárnője, Barota Mária érkezzék vendégségbe Sándorhoz. Együtt idézik fel azt a levelet, amit a nyári szünetben Balatonon nyaraló Friderikusz oroszul írt tanárának.

Stahl gimnáziumi évei alatt több fiúval is flörtölt, de aztán viszonylag hamar rátalált az egy évvel felette járó Csabára, akivel azóta, immár 14 éve elválaszthatatlan társak. A színpadon egy igazi hazugságvizsgáló gép áll, s Juditnak ezennel alá kell vetnie magát egy őszinteségi megmérettetésnek a következő "Pszichológia vizsga" alkalmából. Judit beül a gépbe, rákapcsolják az elektródákat, és sorban kapja a zavarba ejtő kérdéseket egykori szerelmi történéseire vonatkozóan. Ám a műszer egyetlenegyszer sem leng ki, s végül a vizsgálat vezetője is megállapítja, hogy Stahl a legőszintébb nő kerek e világon. S hogy szavainak még nagyobb súlya legyen, már a kérdéssor közepén beóvakodik a színpadra Stahl élettársa, Bohus Csaba, és bizony sűrűn bólogat Judit válaszaira. A vizsgálat végén Stahl is fölfedezi kedvesét, és örömmel üdvözli egymást a fiú és a lány.

Diákküldöttség érkezik a színpadra: Stahl hajdani iskolájának, a budapesti Apáczai Csere János Gimnáziumnak a mai nebulói érkeznek, hogy üdvözöljék és együttérzésükről biztosítsák Juditot. Jutalmul kedvencük, a Bonbon együttes érkezik hozzájuk, és eljátsszák a diákoknak a "Sexepil" című számukat.

Ezután különös díszlet kerül a színpadra: egy díszes fal, amelynek szám szerint nyolc ablaka van. Mindegyik ablak mögött áll valaki, aki Friderikusz múltjában jelentős szerepet játszott. Pálffy egymás után egy-egy illetőre jellemző mondatot olvas fel, amiből Friderikusznak ki kell találnia, hogy ki is húzódhat az adott ablak mögött. Sándor rendre kitalálja élete szereplőit, akik ezután előlépnek rejtekükből, s a színpadon beszélgetnek tovább, idézik fel a soha el nem felejthető emlékeket. Először Pristyák Magdolna, hajdani osztályfőnöke érkezik, majd francia tanára, a "Möszijő" becenévre hallgatott Moldván György. Aztán Jávor Ági következik, akivel a nyíregyházi rádióstúdióban ismerkedett meg Friderikusz, még 14 éves korában, amikor riporteri pályája elkezdődött. Gábor Éva, kedves matematika tanára következik, majd Rudolf Éva, a gyerekkori jóbarát, aztán Bíró Éva, aki a gimnáziumi iskolarádióban volt szerkesztőtársa Sándornak. Barra Mária, a Magyar Rádió hajdani bemondója, ma szerkesztője érkezik, s ő csak nemrégiben tudta meg, hogy az ő hangját tartotta követésre méltó etalonnak hajdanában Friderikusz Sándor. Végül, az utolsó ablak mögött egy gyönyörű szőke hajú lány áll; róla az derül ki, hogy akár Friderikusz gyermeke is lehetett volna. Bizony, ő Anna, Sándor diákkori nagy szerelmének, Kiss Mariannak az immár 20 éves lánya. Végszóra maga Mariann is megérkezik, s lám, a karján egy csecsemőt hoz; bizony, Mariann mára már nagymama, s a baba az unokája, Anna kisfia, s a neve - vajon miféle nosztalgiából? - Sándor! Friderikusz és Mariann meghatottan idézik fel a diákkori románc részleteit, s végül nem állják meg: nem törődvén a közönséggel, a kamerákkal, egy igazi csókot váltanak, éppúgy, mint régen.

Stahl gimnazista korában molekuláris biológusnak készült, ennek érdekében szorgalmasan tanulta a latin nyelvet. E tudását teszi próbára a következő "Biológia vizsga". Egy-egy testfestett férfi és nő érkezik a színpadra, akiken látványosan kirajzolták a jellegzetes izomcsoportokat; ezeket kell Stahlnak a megadott latin kifejezések alapján felismernie. Judit e megmérettetésen is remekel: hibátlanul ismeri fel az összes izmot.

Ezután egy kedves egykori tanára érkezik a színpadra: Zsigri Ferenc, aki fizikát tanított az osztálynak, és jellegzetes szirénázással közlekedett a folyosón. Meghitt beszélgetés következik az elragadó stílusú tanár úrral, aki csak egy kicsit fájlalja, hogy az ígéretes tehetségű Judit mégsem lett molekuláris biológus, hiszen jelenlegi szakmáját művelve, estéről estére feltűnvén a képernyőn megjelenésével oly sok embernek szerez örömöt.

Friderikusz Sándorhoz érkezik ezúttal a küldöttség, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium tanulói, akik kívánságára a Fekete Vonat együttes adja elő legújabb sikerszámát, a "Bilako" című dalt.

Friderikusz érettségi után a jogi egyetemre jelentkezett, s a sikeres felvételit követően annak rendje és módja szerint be kellett vonulnia a seregbe. Sándor lelkes és szorgalmas katona volt; erre emlékezik a színpadra érkező egykori katonatársa, a színész Szerémi Zoltán, valamint hajdani feljebbvalója, Tóth Károly, aki akkoriban hadnagy volt, mára azonban őrnaggyá avanzsált. Sőt, a következő, "Honvédelmi ismeretek" vizsga is Friderikuszra vár: a díszszázad délceg katonáival együtt kell részt vennie egy kiképzésen. A színpadon tankcsapdák és álcaháló, ezek között tartanak alaki gyakorlatot a katonák parancsnokuk utasításai szerint. Friderikusz nem igazán képes lépést tartani társaival, pedig nagyon igyekszik, a szuronyos puskával végzendő kunsztokba is kissé belebonyolódik, a közönség nagy örömére. Sőt, még a díszszázad rendkívül fegyelmezett katonái is nehezen állják meg mosolygás nélkül Sándor alakítását. Végül Pálffy kérdésére, miszerint "Alkalmas-e Friderikusz Sándor a NATO-tagságra?", a parancsnok elnéző jóindulattal feleli: "Jelentem, korlátozással!".

Eztán közös vizsga, a "Háztartástan" következik mindkét főhősünk számára: az asztalon található kellékek felhasználásával egy-egy tortát kell feldíszíteniük. Stahlnak van könnyebb dolga, hiszen mintegy mellesleg kijárta a "cukrászegyetemet", vagyis elvégezte a vonatkozó szakmunkásképzőt, bár sokkal inkább kedvtelésből, mint életpályául, hiszen legfőbb hobbija a sütés-főzés. Friderikusz viszont az életben sokkal ritkábban - mondhatni, szinte egyáltalán nem - nyúl a tortalapáthoz és a habzsákhoz. Így nem is kétséges, hogy Stahl rózsaszínben tartott, díszes tortakölteményével győz, s a szoros mezőnyben csupán második lehet Friderikusz - mondjuk - absztrakt kreálmánya. Legalábbis ekként értékeli az elkészült műveket Benke Laci bácsi, a tv2 mesterszakácsa, aki egyébiránt szakácsolimpiát nyert, valamint Oscar-díjat is a maga műfajában.

Lazításképpen zene következik, mégpedig nem is akármilyen: mindkét fővendég diákkori kedvence volt az LGT együttes, amelynek tagjai manapság már csak a legkivételesebb alkalmakra állnak össze zenélni. Ám műsorunk kedvéért ezúttal az "Osztálytalálkozó" színpadán egy hamisítatlan élő minikoncertet adnak elő Presserék. Mind a közönség, mind Friderikuszék lenyűgözve élik át a ritka pillanatot.

Ezután már nincs más hátra, mint a "Záróvizsga". S a résztvevők legnagyobb örömére ezúttal kiegyenlített a végeredmény: a két osztály döntetlent ér el. De még egy szám erejéig visszatér Afric Simon: a "Hafanana" ritmusára mindkét osztály rop egyet, majd - mert mindkettejüknek jár a győzelmi bankett - a Stahl osztály a Kárpátia étterembe, míg Friderikuszék a Velvetbe hajtanak a stúdió előtt várakozó hófehér limuzinokkal.