Pogány Judit


Koltai Róbert

A vendégek rövid bemutatása

Pogány Judit
Koltai Róbert

A klipek megtekintéséhez az ingyenes RealPlayer szükséges!

Osztálytalálkozó - 9. műsor

2000. március 9. csütörtök 20.00 tv2

Pogány Judit és Koltai Róbert

Az új évad első "Osztálytalálkozó"-ja némileg megújult szerkesztési elvek szerint készül. Erre a műsorra, és az eztán következőkre is az a jellemző, hogy a két fővendég nem esetlegesen kerül kiválasztásra, hanem mindkettejük az életben is összetartozik valamiképpen. Mostani műsorunk két főszereplője a népszerű színész-házaspár, Pogány Judit és Koltai Róbert. Velük és osztálytársaikkal tölthet a tévénéző kellemes kikapcsolódást nyújtó másfél órát ezen az estén.

A műsor kezdete a megszokott módon zajlik: a nézők által olyannyira megkedvelt, ám a hosszúra nyúlt téli szünet okán csaknem 3 hónapon át nélkülözött főcím újra látható és hallható, majd a szobafilmekből megismerkedhetünk fővendégeink múltjával. Ezután Pogány, Koltai, és Friderikusz korabeli fotókat nézegetve idézik fel a múltat, merengenek vissza az ifjúkorra. Majd következik az első erőpróba: főszereplőink egyszerre keresik osztálytársaikat a nézőtéren ülők között.

Koltai és diákkori barátja, Falus Iván annak idején egymással szemben laktak, és már akkor feltalálták a "videotelefont". Ez abból állt, hogy miközben a teljesen hagyományos telefonon eszmét cseréltek, Koltai kiállt az ablakba, Falus az erkélyre, és széles mozdulatokkal adtak nyomatékot szavaiknak. Ennek folyománya a következő játék: a színpadon egy stilizált ablakban áll Koltai, és mutogatással, gesztusokkal, és rokon értelmű kifejezésekkel kell a hasonló erkélyen álló Falusnak megmagyaráznia korabeli kedvenc énekeseik, együtteseik számainak címét, úgy, hogy azokat osztálytársaik találják ki. Ez a bonyolultnak hangzó feladat rögvest jókedvre derítette a Koltai-osztályt; lelkesen és sikerrel találgatták, sőt, azonnal buzgón el is énekelték szeretett dalaikat. Az utolsó, a főkedvenc, a "Reszket a Hold a tó vizén" volt. Ekkor mindenki Németh Lehelre gondolt, aki azonban egyéb irányú elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a műsorban, de mind a helyszíni közönséget, mind a televíziónézőket méltán kárpótolja a fiatal tehetség, Bársony Attila, aki a "Csinibaba" című filmben énekelte ugyanezt a számot. Nevéhez illő bársonyos hangja érzelmes hangulatba hozza az egész hallgatóságot.

Pogány következő feladata a "Tánc vizsga". A színpadra érkező táncos pár a sajátságos koreográfiájú bajor táncot lejti, amely sasszé-szerű ugrálásból áll, s a végén a férfi a nő fenekére csap. Pogánynak fél perc áll rendelkezésére, hogy ellesse a lépéseket, utána be kell állnia a táncosnő helyére, és folytatnia a táncot az úrral. Ez így is történik, ettől kezdve ketten ropnak, és természetesen nem marad el a végén a "fenékre pacsi" sem. Pogány nem gyanakszik különösebben, pedig bizony partnere személye nem véletlen. Friderikusz egy jelképes akadálypálya mögé állítja Pogányt, amelyen mindig egy kérdésre adott helyes válasz biztosítja a továbblépést. A műsorvezető, miről másról, mint a szerelemről kérdezgeti vendégünket, aki csakhamar kitalálja, hogy táncpartnere nem más, mint aki diákkorában is ugyanezt a szerepet töltötte be életében: Markos István! Közben az is kiderül, hogy Markos csupán barátságot érzett Pogány iránt, Juditnak viszont ez a férfi borzongatta meg először az érzékeit. Így, csaknem 40 év után szeretetteljesen idézik fel az egykori emlékeket, és látható, hogy e két embernek, bármennyire különváltak útjaik, mégis maradt egymás számára mondanivalójuk. Markos végül egy nagy csokor virággal köszön el a híressé vált színésznőtől, s jó tudnia, hogy valaha róla álmodozott Pogány Judit.

Koltai diákkorában nem annyira a tanulásban, mint már akkor is a humorával tűnt ki. Előszeretettel és a többiek nagy derültségére parodizálta tanárait, akik közül sokan sajnos már nem élnek. De szerencsére kiváló egészségnek örvend az egykori matematika tanár, Vári János, aki most a színpadra érkezik. Hasonlóképpen inkább legenda már Pogány tanárainak legtöbbje, de itt van Irányi Dezső, alias "Dodó bácsi", aki a földrajz rejtelmeibe vezette be egykoron a lányokat. E két tiszteletre méltó idős tanár úr lesz hajdani osztálya segítségére a következő feladatban: mindkettejük 3-3, igen nehezen érthető földrajzi kifejezést súg a saját osztálya egyik tagjának a fülébe. Neki szintén súgással kell továbbadnia az információt, s így tovább, addig, amíg az az osztály utolsó tagjához el nem ér. Aki nem látta a műsort, annak inkább a fantáziájára bízzuk, mi sült ki a "Pidurutalagala", a "Bandar Seri Begawam", valamint a "Kljucsevszkaja Szopka" kifejezésekből...

Koltai - stílszerűen - legutóbbi filmje, az "Ámbár tanár úr" egyik, ide illő dalát adja elő a színpadon, a "Dal egy régi tanárról" címűt. A nézők örömmel fogadják az ezúttal komoly, az emlékektől meghatott arcú színész produkcióját.

Mindkét főszereplőnk - nyilván nem véletlenül - már diákkorában nagy filmrajongó volt. E vonzalmukra alapul a következő próba: a színpadra érkezett Four Fathers ének-kvartett különféle filmzenéket dalol és kísér pantomim-mozdulatokkal; ha kitalálták, melyik filmet kísérték e dallamok, a két osztálynak főszereplőink vezetésével kell kitalálnia és palatáblára felírnia a helyes megfejtést. A Four Fathers pedig ezt követően úgyszintén dalban közli a megfejtést.

Koltai másik emlékezetes filmje a közelmúltban a méltó sikert aratott "A miniszter félrelép". Ennek legnépszerűbb betétdala, a "Puszinyuszi" következik, eredeti előadója, Postássy Juli interpretálásában. Ám ezután igazi meglepetés következik: a visszatapsolásra már nem Postássy, hanem egy különleges énekes érkezik: loknis szőke hajjal keretezett babaarca, szép, nőies, finoman erotikus mozdulatai, ízlésesen kihívó ruházata csak nagy sokára engedik felfedni az igazságot: ő egy igazi transzszexuális, Angéla, aki egy budapesti bárban lép fel rendszeresen ugyanennek a dalnak az előadásával. A közönség is, fővendégeink is őszinte tetszéssel fogadják Angéla produkcióját.

Pogány, édesapja korai halála okán kisdiákkorában került nevelőszülőkhöz, s általuk a békéscsabai MÁV-intézetbe, amelynek növendéke volt középiskolás évei alatt. Máig szívesen emlékszik ezekre az időkre, mert az ötvenes években szokatlan módon, igazán haladó, európai szellemiségben élhettek ott a lányok, akiket az intézet biztosította relatív jólét megvédett a korabeli történelem viharaitól. Ezen intézmény akkori vezetői, Kovács Gyula, és felesége, Éva néni érkeznek a színpadra, akik - tán emberi nagyságuknak köszönhetően - máig, dacára 90 év körüli életkoruknak, kiváló testi és szellemi egészségnek örvendenek. A Pogány-osztály számos tagja, akik szintén a MÁV-intézetben nevelkedtek, boldog örömmel üdvözlik egykori jótevőiket.

Pogány érettségije után az intézet által sugallt pályát választja: jegyeladó lesz a kaposmérői vasútállomáson. Ebből következik egy újabb erőpróba: Koltai mint kalauz elcsípi a bliccelő Pogányt, aki megadott stílusokban védekezik az őt atrocitáló hivatalos személy ellen: például esdekelve, felháborodottan, avagy a testét felkínálva.

Ezután Koltai stílusgyakorlata következik: négy közismert magyar politikust kell parodizálnia úgy, hogy abból osztálya kitalálja a szóban forgó személyeket. Ehhez hasonló a feladata Pogánynak is: ő hajdanán a "Kacsamesék" mindhárom kiskacsájának egyszerre volt a szinkronhangja, s e helyt e színészi feladatáról mesél.

Új, de a jövőben rendszeres műsorelem következik: a hajdani diákok iskolájának mai delegációja - ezúttal Koltai alma matere, a Madách gimi ma ott tanuló diákjainak küldöttsége - érkezik a színpadra, s három különböző szövegű oklevelet nyújtanak át a fővendégnek. Ezek közül csak egy az igazi, kettő hamis; Koltainak ki kell választania azt, amelyik valóban rá volt jellemző. A diákok iskolájuk híressé vált személyiségét tréfás transzparensekkel, dobokkal, kereplőkkel is buzdítják a győzelemre. Eztán - mintegy jutalmul fáradozásaikért - a küldöttség tagjai kérhetnek egy olyan műsorszámot, ami nekik kedves. Ezek a diákok a ma oly népszerű fiatal énekesnőt, Auth Csillát kérik, aki meg is érkezik a színpadra, és az ifjak kíséretével elénekli "El kell, hogy engedj" című dalát.

Auth Csilla jelenléte, bár merő véletlen, mégis emlékeket ébreszt Koltaiban, ugyanis Csilla mamája, Balázs Boglárka diákkorában az ő plátói szerelme volt. Koltai el is révedezik azon, milyen izgalmat okozott a számára az, hogy egyszer sikerült hozzáérnie Boglárka kisujjához (ezzel még Falus Ivánnak is eldicsekedett!). S lám, egyszeriben hátulról valaki megérinti a vállát: itt van Balász Boglárka is! Régen volt, de el nem felejthető szép emlékeket idézgetnek a színpadon.

Pogány, ha szerencsésebb családi körülmények övezik, bizonyára orvos lett volna, de szegény körülményeik miatt csupán öccse mehetett gimnáziumba, neki a szakmát is adó technikum jutott. Most azonban alkalma nyílik bizonyítania, rátermett gyógyító vált-e volna belőle. A Tea együttes olyan közismert magyar zeneszámokat játszik, amelyekben szó-intarzia módjára el van rejtve egy-két emberi belső szerv megnevezése: például a "Ne várd a májust, kedvesem" dalban a "máj" és a "vese" egyaránt fellelhető. Tehát a dalok nyomán egy műanyag ambu-babába kell visszahelyezni az előzetesen kivett, megfelelő belső szerveket. Pogánynak egy orvossá vált egykori osztálytársa is segít, mégsem könnyen oldják meg ezt a feladatot, mert az iskolai szemléltetőeszközként használatos baba ezúttal nem működik tökéletesen.

Eztán érkezik Pogány volt középiskolája mai diákjainak küldöttsége egyenesen Békéscsabáról. Ők sem maradnak el az előző iskola tanulóitól sem lelkesedésben, sem zajkeltésben. Az ő választott ajándékuk a V.I.P. együttes, akik színpadra is érkeznek, s előadják méltán népszerű "Szükségem van rád" című számukat.

Koltainak egy üzenete érkezett: a kivetítőn feltűnik egy kellemes középkorú hölgy, és kilétére igyekszik rávezetni Koltait. Ő ki is találja: egykori színjátszóköri súgójuk, Bernáth Mária üzent neki, sajnálkozván, hogy nem lehetett része egy személyes találkozónak a műsor keretein belül.

Számos táncfeladatot kaptak már az "Osztálytalálkozó" vendégei. Ez esetben nem volt könnyű dolguk a szerkesztőknek, hiszen mindenképpen valami újat szerettek volna kitalálni, viszont Koltainak soha semmiféle kötődése nem volt a tánchoz. Így hát joggal bízták rá az egyik legnehezebb táncfeladatot: lejtse el a "Hattyú halálá"-t, stílszerűen tütüben! Koltai el is megy átöltözni, s ahogyan visszaérkezik a színpadra, az alig leírható: szürke inge, nyakkendője fölött fodros, rózsaszínű selyem balettruhácska, alatta patentnadrág, s természetesen spicc-cipő. A Győri Balett egy mestere, Sterbinszki László a tánc nehézségéhez méltó komolysággal instruálja az újdonsült táncost a megfelelő mozdulatokra. S hogy legyen összehasonlítási alap, bejön a színpadra ugyanezen társulat egyik végzős balerinája, a csodálatosan sudár, kecses Árva Viktória, sajátságos ellenpontot képezve kissé kevésbé kecses főhősünkkel. A Tea által interpretált zenére lejteni kezdik a táncot; Viktória művészien, Koltai pedig … hát… De egyúttal tanúbizonyságát adja páratlan színészi képességeinek is, amikor igazi átéléssel követi a profi táncosnőt egészen a végkifejletig, a hattyú haláláig. S végül mindezt egy szakzsűri értékeli, mégpedig úgy, hogy tetszésüket egy gumikacsa feltartásával jelzik, nemtetszésük esetén viszont egy szintén gumiból készült, nyúzott csirkét mutatnak fel. A 3 tagú zsűriből ketten, Szakály György és Pártay Lilla balettművészek a kacsával méltányolják az előadást, a harmadik zsűritag viszont bizony a nyúzott csirkét lengeti körbe-körbe. Friderikusz néhány szavas indoklást is kér tőlük; Koltainak ezenközben derengeni kezd, hogy mintha azt a harmadikat már látta volna valahol… Hát persze, hogy ő az, az előbbi üzenetküldő, Bernáth Mari, hajdani szerelme! Örömmel üdvözlik egymást, s elérzékenyülten idézik fel közösségük, a színjátszókör eseményeit, ártatlan szerelmük epizódjait.

Pogány legkevésbé szeretett tantárgya annak idején a politikai gazdaságtan volt (bízvást nem állt ezzel egyedül az idő tájt!). Ám hátha immár képes felülbírálni hajdani rossz érzéseit: következő, férjével közös feladatukban Koltainak mint agitátornak meg kell győznie Pogányt, hogy termeljen a háztájijában narancsot és rizst. Mindezt stílszerűen a marxista PG jellegzetes kifejezései segítségével kell megviatniuk, úgyis mint cserearány-romlás, fináncoligarchia, konvergencia-elmélet, és a többi. A helyszíni közönség teljesítményüket akkora tapsviharral honorálja, hogy szegény tapsmérő készülék szinte átfordul a tengelye körül.

A nézőtéren ott ül a házaspár néhány hozzátartozója: Koltai papája, István bácsi (ő sajnos 3 nappal a felvétel után elhunyt), Etus néni, aki Juditot sajátjaként nevelte fel, és a házaspár fia, Koltai Gábor, aki sohasem kacérkodott komolyan a színészi pályával, s manapság egy amerikai cég pénzügyi vezetője.

Eztán különös jelenet következik: a színpad átalakul egy mozivá, a széksorokba beülnek a rokonok, s megkezdődik a vetítés: lepereg Koltai legfőbb szerepeiből álló, az egész életét átfogó rövidfilmje, amelyhez egykori főiskolai osztályfőnöke, a már életébe is legendás személyiségű Pártos Géza bácsi. Főszereplőnk annyira belemélyed a mozinézésbe, hogy észre sem veszi: a vetítés alatt óvatosan belopóznak kedvenc színésztársai, és maga Pártos Géza is. Amikor kigyúlnak a fények, nagy örömmel üdvözlik egymást a komédiás partnerek, és különös meghatottsággal ölelgetik Pártos Gézát is. Mindennek megkoronázásául Friderikusz átnyújtja Koltainak az élete filmjét egy díszes, jellegzetes filmtekercs-dobozban.

A két fővendég e meghatott pillanatokat nem engedi leülepedni: közösen eléneklik a "Nápolyi dal" című lírai dalukat. Ezután már nem is marad hátra más, mint a szokásos "Záróvizsga". Ennek keretében a Pogány-osztály felékerekedik Koltaiék csapatának, s bár az utóbbiak emlékezetes járműve volt a régi jó farmotoros Ikarus busz, ezúttal mégis Pogányékat szállítja e jármű gyönyörű állapotban megóvott példánya győzelmi bankettjük színhelyére, a Velvet étterembe. Koltaiék a menza ízletes menüjével kárpótolhatják magukat, no és azzal, hogy csaknem 40 év elteltével ismét megtalálják a beszélgetés közös fonalát az egykori diáktársak.