BESZÉLGETÉS HORN GYULÁVAL


F.S.: Vendégünk Horn Gyula. Jó estét kívánok!

H.GY.: Jó estét!

F.S.: Hogyan íródik meg egy politikus könyve? Alaposan mérlegel minden leírt szót, minden leírt mondatot?

H.GY.: Először is összeszedtem a korábbi jegyzeteimet, dokumentumokat, és átnéztem 90-től kezdve valamennyi Népszabadság-számot.

F.S.: Ez nagy élvezet lehetett!

H.GY.: Ez bizony nagy élvezet volt. És nekiálltam kézzel írni, vizuális alkat vagyok, nem tudok géppel bánni, és ha kézzel írok, abban sokkal könnyebben javítok, mintha diktálnék.

F.S.: De időnként megakadt a keze? Tehát, ha leírt valamit, és úgy látta, hogy hú, ez most sikamlós történet, ezt mégsem kéne így, akkor visszaradíroz, és kezdi elölről?

H.GY.: Igen, igen. Ahol lehetett, tompítottam.

F.S.: Miért volt arra szükség, hogy tompítson, végül is már nem ül a hatalomban?

H.GY.: Én például a könyvben nagyon sok olyan embert, akivel együtt dolgoztam, vagy akivel kapcsolatban álltam nem nevezek meg név szerint. Nem amiatt, hogy nem igaz, amit leírtam, vagy amit akkor átéltem, hanem egyszerűen amiatt, hogy a családjára tekintettel legyek.

F.S.: Tűrte volna, ha valaki azt kéri, hogy esetleg tegye izgalmasabbá a kötetet?

H.GY.: Két-három embernek megmutattam, amikor elkészült a kézirat. Ők véleményt mondtak, azt figyelembe vettem, és természetesen a Kossuth kiadónak a szerkesztője, de maga az igazgatója is tett sok javaslatot, amelyek zömét meg is fogadtam.

F.S.: Ezek szerint akkor ez a könyv nem magánkiadás, hanem kiadónál jelent meg?

H.GY.: A Kossuth Könyvkiadónál.

F.S.: És kap ezért pénzt is?

H.GY.: Természetesen van egy szerzői honorárium, az pedig egy egész kis része a könyv árának.

F.S.: Azt meg lehet tudni, hogy ez csak pár százezer forint vagy több?

H.GY.: Tíz százaléka a könyv árának.

F.S.: Na, akkor most számoljunk. Hol van a könyv ára? Nincs is föltüntetve.

H.GY.: 1.690,- forint.

F.S.: Tehát akkor könyvenként 169,- forint az Öné.

H.GY.: De nem ez a lényeg.

F.S.: Hány példányban jelent ez meg?

H.GY.: Most tízezer példányban, de remélem, hogy lesz második kiadás belőle.

F.S.: Egyébként ez a tízezer példány az utolsó szálig a szabadpiacon fog elfogyni, vagy néhány MSZP alapszervezet is arra van kötelezve, hogy vegyen belőle?

H.GY.: Soha nem kényszeríttettünk senkire semmit, beleértve a "Cölöpök" című előző munkám terjesztését is.

F.S.: Tehát alighogy kikerült a hatalomból, másfél év után máris itt van egy 500 oldalas kötet.

H.GY.: Igen, mert az elmúlt egy-másfél év alatt megint elkezdődött a történelemhamisítás. Például nem 1989. június 16-án kezdődött a rendszerváltás Magyarországon.

F.S.: Ki hamisítja a történelmet? Az éppen hatalmon lévők?

H.GY.: Sajnos ebben követik a mi elődünknek a gyakorlatát.

F.S.: Azt hittem, hogy azt fogja mondani, a mi példánkat követik.

H.GY.: Nem, mi nem hamisítottunk történelmet, mert a múltat nem lehet eltörölni. Nem szabad hamisítani, és a múltat nem szabad aktuálpolitizálni. Hogy hozzáidomítsuk a múltat a mai politikai történésekhez vagy törekvéseinkhez, az nem mindegy.

F.S.: Tehát a pillanatnyilag fennálló - mondjuk úgy - hatalmat némiképpen igyekszik más fényben láttatni ennek a könyvnek a tükrében? Tehát arra törekszik, hogy az emberek cizelláltabban lássák azt, ami éppen most folyik?

H.GY.: Én elég sokat beszélek ebben a könyvben a FIDESZ-ről is. Egyébként semmi olyan nincs benne, ami akár támadás lenne, akár megalapozatlanság.

F.S.: Nem haragszik, hogyha én mint az első olvasók egyike mondok némi kritikát? Én úgy gondoltam, hogy bátrabb, keményebb lesz, mint ahogyan a politikai felszólalásaiban is manapság keményebben fogalmaz. Ebben a könyvben nincsenek kimondva a dolgok, pedig érzem, hogy sokkal több van mögöttük.

H.GY.: Mert én arra törekedtem, hogy olvasmányos legyen. Nagyon fontos ez, mert meggyőződésem szerint a politikáról is lehet érthetően, érdekesen beszélni.

F.S.: Az olvasmányosság persze nem zárja ki, hogy azért bátrabb legyen.

H.GY.: Nem zárják ki egymást, ez tény, de szerintem azért van jó néhány olyan részlet, amely nem ismert a közvélemény előtt.

F.S.: Nos, akkor kérdezek valamit, ami ezekkel lesz összefüggésben. Amióta ismerjük Önt, politikusként ismerjük, tehát egész életében a mi számunkra politikusként létezett. Kíváncsi vagyok, hogy van olyan hely az életben, ahol nem kell kontrollálnia magát, nem kell örökké odafigyelnie arra, hogy mit mond, mit tesz? Milyen közegben meri elengedni magát?

H.GY.: Természetesen van ilyen közeg, például családi vagy baráti körben igencsak képes vagyok felszabadulni. Gondolom, más is így van ezzel.

F.S.: Na de mondjuk családi körben, amikor a feleségével beszélgetnek és egy-egy eseményről elmondja a véleményét, akkor azért ott meredekebben fogalmaz, mint - mondjuk - ebben a könyvben, Tehát legalább neki elmondja: "Anyukám nem így van ám ez!".

H.GY.: Természetesen. De hát miért, ha barátok vagy családtagok összeülnek, vagy beülnek valahova vacsorázni, nyilvánvaló, hogy ott másképp beszélnek, mint mondjuk, ha parlamenti felszólalás volna.

F.S.: Tegye meg nekem, hogy elmond egy eseményt úgy, ahogy a feleségének szokta, vagy a barátainak! Mondjon el nekem valamit úgy, amit nagyon szűk körre bíz! Tudom, hogy ez persze fából vaskarika, mert itt ülünk a nyilvánosság előtt, de mégis szeretném tudni, hogy valójában egyvalamiről mi a véleménye!

H.GY.: De ez nagyon nehéz. Tudniillik én mindig ráfáztam, ráfizettem arra, ha újságírókat bántottam, vagy netán politológusokat.

F.S.: Azt nem mondtam, hogy engem bántson. Valaki mást bántson, aki nincs itt.

H.GY.: Nem, Sándor, nem. Én magát tisztelem, úgyhogy ebbe nem megyek bele. Persze, van, amikor az ember kiborul. Olvasok egy kommentárt, vagy olvasok egy cikket, amely olyanokat állít, aminek szinte semmi köze a valósághoz. Persze, hogy akkor jó angyalföldi stílusban elkerekítem a dolgot.

F.S.: Káromkodik is olyankor?

H.GY.: Hogyne, nagyokat tudok káromkodni.

F.S.: Igen?

H.GY.: Persze. De azt mindig megnézem, hogy nők jelen vannak-e, mert nők előtt nem szeretek káromkodni.

F.S.: És mondja, nem unalmas az élete mostanában? Azt olvasom, hogy szocintern ülésről szocintern ülésre járkál, itt-ott előadásokat tart. Csak hát azért, míg korábban, másfél évvel ezelőtt országos szintű döntéseket kellett hozni, tehát nagyon fontos dolgokkal volt ellátva, ezekben a hónapokban legfeljebb az lehetett a kérdés, hogy délelőtt folytassa-e a tegnap félbehagyott memoárkötetet, avagy délután.

H.GY.: Hadd mondjam el a múlt hetemet. Szerdán Tamásiban voltam, csütörtökön Siófokon és Tabon, pénteken, pedig Kiskunmajsán. Mindenütt szerepeltem a helyi televízióban, rádióban, interjút adtam a sajtónak. Tehát van dolgom elég!

F.S.: Netán valamire készül?

H.GY.: Nem, csak nekem régi - hogy úgy mondjam - politikusi vonásom, hogy nagyon szeretek az emberek között lenni, találkozókon, fórumokon és egyebeken részt venni. És elmondom, hogy nem szoktam kertelni. Igaz, soha nem rágalmaztam meg senkit, nem hazudtam, és nem csaptam be. Tehát egyáltalán nem unatkozom. November 30-ig minden egyes napom be van programozva, benne egy sor külföldi esemény is van. Most például a németeknél közeleg október 3-a, az újraegyesítés évfordulója. Jövő szombaton utazom Berlinbe, ahol én leszek az egyik központi szónok az évfordulós nemzeti ünnepen. Ami nagy megtiszteltetés, mert azt kérik tőlem: mondjam el, mi az európaiak véleménye a németekről és Németországról.

F.S.: Na jó, de ez mégis egy reprodukció...

H.GY.: Hát, mostanában sok ilyen van.

F.S.: Szóval ez mégiscsak egy reprodukció, ahhoz képest, ami azelőtt volt négy kerek évig.

H.GY.: De ez nem baj, mert nagyon megszenvedtem idegileg és minden egyéb szempontból, hogy azelőtt naponta sok döntést kellett hozni.

F.S.: Egyébként jobban is néz ki.

H.GY.: Köszönöm.

F.S.: Arcra hízott is pár kilót, ugye?

H.GY.: Két-három kilót, de annyit még el lehet viselni. És azért korosodom is.

F.S.: Nagyon fegyelmezett politikus Ön, akárhogy is erőlködöm, nem nagyon találok fogást Magán. De egyvalamit még kérdezek: ha Németh Miklós újra miniszterelnök lenne, lenne-e Ön újból az ő külügyminisztere?

H.GY.: Fikciókkal én nemigen szoktam foglalkozni. Ugyanakkor persze drukkolok neki.

F.S.: Lássanak csodát, még ebből a válaszból is kibújik!

H.GY.: Mert azt hiszem, hogy a konkrét helyzet igényel konkrét válaszokat. Most elkezd az ember tervezni, hogy ez, vagy az lesz, aztán a valóság a közelébe sem lesz annak, amit gyakran gondolunk.

F.S.: Mondjuk, nem lesz közelében a valóság, de engem akkor is érdekel: ha Németh Miklós felkéri külügyminiszternek, Ön igent fog mondani?

H.GY.: Nem, én ma már azt mondom, hogy jöjjenek a fiatalabbak, nem csak fiatalok, a fiatalabbak!

F.S.: Még a Németh Miklósnál is fiatalabbak?

H.GY.: Nem, Ön a külügyminiszterséget kérdezte, hogy elvállalom-e.

F.S.: De generálisan érti, hogy "jöjjenek a fiatalabbak"?

H.GY.: Jöjjenek a fiatalabbak, mert ez az élet rendje.

1999. szeptember 26.


Vissza